3. fejezet
2007.04.22. 18:03
a kínszenvedés és a megaláztatás folytatódik..
Reggel arra riadtam hogy iszonyatosan fáj a sebem, és hogy nagyon fázok. Megpróbáltam felkelni, de mozdulni sem bírtam. De a bennem lévő félelem erősebbnek bizonyult, és nagy nehezen feltápászkodtam. Odasétáltam a tükörhöz és belenéztem. A látvány egyenesen rémisztő volt. Az arcom halott sápadt volt, a szemem beesett és karikás. Végig futott a hátamon a hideg, és belém szúrt a fájdalom. Felhúztam a felsőm hogy megnézzem a sebet, de a látvány borzalmas volt. A nyílhegynél egy kékes folt alakult ki, ami egyfolytában fájt, és a légzés is nehezen ment, nem tudtam meddig bírom, csak abban reménykedtem hogy hamarosan meghalok.
Felöltöztem és kivánszorogtam az ajtón. Nehezen haladtam, mert elkezdtem szédülni és a hányinger kerülgetett. Mikor beléptem az ebédlőbe, megpillantottam az uramat, Marvolo Thessant. Gyorsan meghajoltam előtte és menni akartam a reggeliért, mikor megszólított.
-Mary! Ma mindennek rendben kell lennie, délután fürödj meg és öltözz fel normálisan, mert vendégünk lesz.
- A Sötét Nagyúr.
-A Nagyúr? - Kérdeztem, a hangom megremegett a félelemtől.
-Igen, Ő! Ezért elvárom hogy rendesen viselkedj. Ne hozz ránk szégyent, mert azt nagyon megbánod.
-Nem fog bennem csalódni Uram. Hangom olyan halk és bágyadt volt, mint az első tavaszi napsütés.
-Most pedig menj a szobádba és keress egy normális ruhát, mert el kell kísérned Evedist, ruhát akar vásárolni.
-Ahogy azt az Uram kívánja - mondtam alázatosan és kihátráltam a teremből. Visszamentem a szobámba, elővettem egy egyszerű fekete talárt, felöltöztem majd visszamentem az előtérbe. Pár perc múlva megjelent Evedis. Végigmért majd az ajtó felé indult és intett hogy kövessem. Ahogy kiértem megcsapott egy gyenge szellő. Az egyre erősödő láztól rögtön megszédültem és majdnem elvágódtam. Evedis rám mordult:
-Mary gyere már, nem érünk rá a hülyeségeidre.
Elindultam felé, de alig tudtam talpon maradni.
-Gyere ide és fogd meg a kezemet, adta ki a parancsot a nő. Hangjától a hideg futkosott a hátamon, de megtettem. Alig hogy megfogta a kezemet rögtön el is engedte, mert szinte égette olyan forró volt a láztól.
-Mi a fene bajod van neked? – kérdezte és megfogta a homlokomat – Te nagyon lázas vagy, így nem viszlek sehova – mondta végül.
- Most pedig visszamész a szobádba és lefekszel, majd Ward visz neked valami bájitalt.
Térdre borultam előtte és könyörögni kezdtem:
-Kérem Úrnőm, ne küldjön vissza. Nem vagyok olyan rosszul, csak ne küldje hozzám Ward Urat!
-Elhallgass ostoba szolga! Te kerested magadnak a bajt, most viseld is a következményeit! – hangzott a fagyos utasítás, és én kelletlenül visszakullogtam a szobámba.
Átöltöztem és visszafeküdtem az ágyba. Megint végigfutott rajtam a remegés, nagyon fáztam.
Úgy éreztem hogy menten elalszom, de tudtam hogy nem tehetem meg, mert akkor meghalok.
Szinte kényszerítettem magam az ébren maradásra, de az álom legyőzött. Álmaimban ismét a szüleimet láttam, de nem örülhettem túl sokáig, mert Ward egy hatalmas pofonnal visszarántott a rideg valóságba. Nem is a fájdalmat éreztem, ami az ütéssel járt, hanem a rettegést amit őrjöngő tekintete váltott ki.
A láztól alig láttam, és moccanni sem mertem.
Ward fölém hajolt és belém erőszakolt valami löttyöt, amitől tisztult a látásom. Belenéztem a szemeibe és mégjobban elfogott a rettegés. Hihetetlen hogy milyen gyönyörűek lennének a szemei, ha nem torzítaná el folyton a harag és az undor. Még magam is megrémülök a gondolataimtól, hát még mikor Ward is észreveszi őket. Az arca eltorzul a haragtól, a keze már lendül is, megrázkódok az ütéstől. - Hogy merészeltél rólam fantáziálni mocskos szolga? – sziszegte a fülembe, - ezért büntetés jár! – Arcára kiült a jól ismert sátáni vigyor. Egy rántással letépte rólam a takarót és a tekintetében mohó fény csillant. A falig hátráltam, de Ward elkapta a derekamat és visszarántott. Erősen fogott, szinte nekiszorított az ágynak, közben halkan, de fenyegető hangnemben beszélt hozzám.
- Most már hiába menekülsz szépségem, már túlzottan felhúztál, most már elveszem ami jár nekem . – Mielőtt észbe kaphattam volna , a keze már a hálóingem alatt volt. Végig tapogatott mindenhol, a keze hírtelen a bugyimra tévedt. Halálos rémület futott át rajtam, ő csak gonoszul mosolygott – Ez útban lesz, mondta és letépte rólam, majd egy határozott mozdulattal belém vezette az ujját. Annyira megijedtem a váratlan mozdulattól hogy megugrottam, de persze nem tudtam szabadulni. Ő csak felröhögött és gúnyosan megjegyezte: - Gondoltam így utoljára még beavatlak téged is a jóba, de ha te nem szeretnéd, akkor durvábban is felléphetek, de az csak neked lenne rossz. - Én így-úgyis megkapom amit akarok, a kérdés az hogy te meik utat akarod , a könnyebbiket, vagy a nehezebbiket.
Odahajolt a számhoz, hogy megcsókoljon, de leköptem. Erre felpofozott és elkezdett üvöltözni, hogy ezt még nagyon megbánom. Rettegtem. Rám nézett és elkezdte kicsatolni az övét, és lehúzta a nadrágját, majd az alsógatyáját is. És rám nézett. Arcomon patakokban folytak a könnyek.
- Na mi a baj Mary? Látom rajtad hogy nem érted a helyzetet. - Pedig olyan egyszerű. - Te szépen idejössz és megadod nekem amire vágyok. - Egy jó szolgáló mindig ura kedvében jár.
Csak néztem rá, de meg sem mertem mozdulni. Kezdett fogyni a türelme, megfogta a nyakamat és odarángatott a meredező szerszámához. Még mindig nem mozdultam, csak a zokogásom törte meg a csendet. Könyörgő szemekkel néztem rá, de nem hatotta meg. Dühösen rám mordult: - Mary, még mindig nem azt teszed amit mondok neked! – Ugye nem szeretnéd ha megint bántanom kéne téged? – Hangja könyörtelen volt és lekezelő.
Nem mozdultam. Ward már nem bírta tovább visszatartani a vágyait. Elkapta a fejemet és rányomta a farkára. Annyira megijedtem hogy egészen a torkomig csúszott, elkezdtem fulladozni. Ez persze koránt sem érdekelte, csak a saját vágyai foglalkoztatták.
Elkezdte rángatni a fejemet az egyre keményedő péniszen. Testét meg- megrázta a kéj, száját egyre erősödő nyögések hagyták el. Egyre gyorsabb iramot akart. Engem a hányás kerülgetett, levegőt is alig kaptam. De semmit sem tehettem, he nem engedelmeskedem, megöl.
Teste megrázkódott, egy elnyújtott hörgést hallatott és éreztem ahogy a torkom, a szám megtelik a magjával. Elkezdtem köhögni és kiakartam köpni, de Ward elkapta a torkomat és elkezdte szorongatni. – Nyeld le, különben megöllek! – sziszegte a fülembe, és én engedelmeskedtem.- Ez nagyon jól esett, ma ügyes voltál Mary. Nem kapsz büntetést. – mondta gonoszan. – Nagy kár hogy csak egy sárvérű korcs vagy, így nem lehetsz a feleségem, pedig nagyszerű ágyas lenne belőled - Én csak csendben ültem és néztem magam elé, szinte fel sem fogtam amit mond. A szégyent sosem fogom feldolgozni. Csak akkor tértem magamhoz, mikor Ward rám parancsolt hogy menjek és fürödjek le. Megvártam míg kimegy és végre magamra maradok. Akkor kitört belőlem a zokogás. Odavánszorogtam a tükörhöz és belenéztem. A látványtól majdnem elájultam. A bőröm szinte világított, olyan sápadt voltam. És megláttam a szám szélén a meggyalázásom bizonyítékát. Elkezdtem öklendezni és pár másodpercen belül mindent kiadtam. Rémülten fedeztem fel hogy vért is hánytam, tudtam hogy közel a vég. De már nem is érdekelt, csak szabadulni akartam, így vagy úgy.
Elmentem fürödni, hosszú ideig engedtem magamra a vizet és gondolkodtam. A tüdőmben lévő fájdalom egyre erősebb lett, és erősem fulladoztam. Csak abban reménykedtem hogy hamarosan belehalok a sérüléseimbe, vagy pedig Voldemort Nagyúr gyorsan végez velem. Kiszálltam a kádból, megtörülköztem és felöltöztem. Leültem az ágy szélére és a gondolataimba merültem. Nem tudom mit hoz a jövő, de remélhetőleg ennél már nem lesz rosszabb. Végig dőltem az ágyon és lehunytam a szemem, pár óra múlva erős kopogásra ébredtem fel.
|