Erwin Rommel

1891.  november 15-én született egy Heidenheim an der Brentz nevű faluban, Ulm közelében. Értelmiségi családból származott: apja tanított anyja pedig Wurtenberg kormányzójának lánya volt. Az ifjú Rommel eredetileg mérnök szeretett volna lenni, de végül 1910 júliusában belépett a hadseregbe: a helyi 124. Wurtenbergi regimentben szolgált segédtisztként, Igen hamar tizedesi, majd őrnagyi rangra tornázta fel magát, az első világháború alatt többször is kitüntették hősiességért. 1914 szeptemberében megsérült a lábán, mikor három franciának rontott neki, mert kifogyott a lőszere, ezért 1915-ben meg is kapta az első vaskeresztjét. Az első világháború első felében eleinte a keleti fronton szolgált, majd visszakerült a kárpáti frontra, ahol Mount Casnában és Caporettóban harcolt - hamarossan megkapta a Pour le Merite kitüntetést (csak idősebb ezredesek szokták megkapni) és kapitánnyá léptették elő. A két világháború között a Potsdami Katonai Akadémián tanított, majd az újabb világégés kitörésekor vezérőrnagyi rangban szolgált Hitler személyes testőreként a lengyelországi hadjáratban. 1940-ben saját kérésére a hetedik tankhadosztály parancsnokává léptették elő, amely részt vett a franciaországi invázióban. Májusban Rommel hadosztálya élén kemény küzdelmek során átkelt a Meuse folyón, majd egészen Araszig jutott. Itt két brit hadosztályba botlott, amelyek elég nagy veszteségeket okoztak a német gyalogságnak. Egy ideig úgy tűnt, hogy az angol tankok szétverik Rommel seregét, de a brit tankok nagy részét végül is néhány Flak légvédelmi ágyú pusztította el: ezután ezt a fegyvertípust tankgyilkosnak nevezték el. Az angol tankok megsemmisítése után Rommel Abbeville -en keresztül Rouene keresztül egész a nyugati parton Dideppeig-ig hatolt, majd júniusban körülvették Cherburg városát is. A Rommel vezetése alatt álló tankhadosztályt a francia hadjárat alatt szellemhadosztálynak nevezték el, mert soha senki nem tudta, hogy hol található - néha még a német hadvezetés sem ! Rommel sikere főleg ezen a rendkívüli gyorsaságán alapult. Emberei elismerését hamar kivívta azzal, hogy mindig az első vonalban volt, mivel úgy gondolta, hogy a parancsnoknak folyton a serege mellett kell lennie. Feletteseit gyakran bosszantotta azzal, hogy ha túl sokat zavarták egy idő után egyszerűen lecsapta a telefont. Rommel nem sokat törődött velük gyorsan rájött, hogy felettesei sokkal tehetségtelenebbek nála. A franciaországi győzelem után Rommelt visszarendelték a Berlinbe, ahol rábízták az Afrika Korps vezetését. 1941.II.12-én történt meg a német Tripoliszban (Líbia) partraszállás az olasz miniszterelnök Benito Mussolini kérésére. Bár az olaszok számbeli fölényben voltak ezen a fronton 1940 decenberében az olasz harcvonal összeomlott és ettől kezdve az angolok veszik át a kezdeményezést és folyamatosan nyomulnak előre. Rommel személy személy szerint igen rossz viszonyban volt olasz kollégáival, akiket az angolok elleni kudarcok demoralizáltak. Rommel nem hagyta magát hasonló sorsa jutni, és a Franciaországi hadjáratban remekül bevált Blitzkrieg-technikát alkalmazva visszaverte az angolokat El Agehilánál és Mers Begánál. Az angolok meghökkenve a váratlan kudarcok miatt kétségbeesetten vonultak vissza a német tábornok elől, akit félelemmel vegyes tisztelettel Sivatagi Rókának neveztek el ellenfelei. A titulust azzal nyerte el, hogy folyton változtatta taktikáját és ezzel állandóan becsapta az ellenséget. Marsallá léptették elő (ötvenéves korában ő lett minden idők legfiatalabb marsalja). A tankgyilkos Fllak ágyúknak köszönhetően Rommel újabb sikereket ért el. Az ágyúkat U alakban helyezte el, majd kisebb egységekkel hozzájuk csalta, majd amikor megfelelő távolságra értek tüzet nyitott rájuk. A hatás nem maradt el. Az arabok hősként ünnepelté (Goebbels propagandájának is köszönhetően) a német "felszabadítót" az angolok, pedig elkeseredett gyűlöletükben egy kommandós osztagot küldtek a német főhadiszállásra, hogy Rommelt meggyilkolják - persze sikertelenül: Rommel még csak ott sem volt. Azonban a Sivatagi Róka sikerei sem tarthattak örökké: az angolok újabb utánpótlásokat kaptak, folyamatos győzelmek után El Alameinnél legyőzték Rommel seregeit. A híres vereség még nem jelentették a németek totális legyőzését, de amikor az amerikaiak beléptek az afrikai frontra a kudarc világossá vált. Rommel megbetegedett, és a folyamatos kudarcok egyre inkább aláásták kezdeti lelkesedését. Rá akarták bízni a villámsebességgel megalapított Africa nevű hadosztály vezetését, de Rommel ezt már nem vállalta el: hazarepült Németországba. Otthon kitüntették, de már nem engedték vissza Afrikába. Az afrikai hadtest 1943.V.13-án tette le a fegyvert. A szövetségesek 275 000 foglyot ejtettek, amelynek több mint fele német volt. Rommel már a híres el Alamein-i csata óta a háborút reménytelennek tartotta. A német hadsereg fő promlémája az utánpótlás volt: szűkölködtek lőszerben és felszerelésben is, mivel az utánpótlást szállító hajók állandóan ki voltak téve a szövetséges légierő támadásainak. Először Görögországba, majd Olaszországba küldték, de mindkét helyről visszahívták. 1944-ben a háború vége felé, ő volt a felelős normandiai partraszállás elleni előkészületekért - amikor a németek itt is kudarcot vallottak Rommel belátta, hogy a háborút elvesztették. Állítólag ezért vett volna részt a Hitler elleni merényletben - a történészek máig is vitatkoznak ezen a kérdésen. Mindenesetre, amikor az összeesküvés lelepleződött Rommelnek két lehetőséget kínáltak fel: vagy önkezével vet véget életének, és a német propaganda a haza halottjának tekinti, vagy árulóként végzik ki, és így családját is veszélybe sodorja. Rommel az elsőt választotta és az ulmi kórházi ágyon saját magának beadott méregtől halt meg. Hatalmas nemzeti gyásztól övezve 1944. október 18-án temették el. Rommel volt talán az egyetlen német parancsnok, akinek nevéhez semmilyen háborús bűn nem tapad: nemcsak saját embereit, hanem ellenségeit is tisztelte. Halála után emlékiratait könyv formában kiadták, fia Manfred pedig a háború után Stuttgard polgármestere lett.