Poltergeist jelenség

Poltergeist. Ez a kifejezés németül van, és tökéletesen le is írja, mi az: zajos szellem. Ez a fajta paranormális jelenség hányakat késztetett már arra, hogy mindenüket, otthonukat otthagyva az életükért meneküljenek.

És ami még félelmetesebb, hogy a kopogó-szellem jelenség teljesen hétköznapi dolog. Rengeteg abszolút nem hívő ember, teljesen normális körülmények között találkozott már vele. És rengeteg film is készült, úgyhogy, ha még nem is éltünk át ilyet, pontosan tudhatjuk, mire számítsunk.
A tudományos világ a kopogó szellemeket rosszindulatú, romboló, minimum gonoszkodó, és feltétlenül zajos, nem igazán jó szívvel várt egyedekként tartja számon, és nem véletlenül. Ezt a fajta paranormális jelenséget már a kora középkorban megfigyelték, és a tudósok (igen, erről még a tudósok is hajlandók tudomást venni) azon vitatkoznak, vajon mi is okozhatja. Jellemzőek a röpködő tárgyak, rossz szagok, hangos zajok, dübörgés, csapkodás hangjai, megmagyarázhatatlan elektromos jelenségek… és még hozzá esetleg megjelenő szellemek.

A független, és a megtörtént esetek elemzésén alapuló kutatás némi fényt vethet a jelenségre. Általános megegyezés szerint a kopogó szellem lehet (de csak lehet) nem tudatos pszichokinézis (azaz gondolattal tárgyak mozgatásának) eredménye.
A kutatások szerint a kopogtató szellemek áldozatainak nagy része 25 év alatti nő, akik nem is tudnak róla, hogy ők maguk okozzák a zűrzavart. Az ő érzelmi problémáik vetülnek ki, a harag, a félelem, a paranoia, és a skizofrénia. Rajtuk, ha pszichológus segít, a kopogtató szellem is hamarosan eltűnik.
Igen, a legtöbb ilyen jelenség instabil egyénekhez köthető, de nem mindegyik. Vannak olyanok is, melyek kísértetekhez kapcsolódnak. Ezekre aztán végképp nincs tudományos magyarázat.
A kopogó szellemek lehetnek veszélyesek, fizikai és szellemi értelemben is, és rendszerint nem helyhez kötődnek, hanem személyhez. Tehát nem elég esetleg elutazni, elköltözni.

Szellemhangok

Szellemhangok magnószalagon azóta léteznek, amióta csak van magnószalag. Vannak véletlenszerű esetek, amikor nem is szellemhangot szeretnénk rögzíteni, mégis hallunk valamit a lejátszáskor. De mik is ezek tulajdonképpen?

Electric Voice Phenomena”, EVP, azaz elektronikus hangjelenség, azt hívják így, ha a hangokat nem „direkt” vettük fel, csak is a visszahallgatáskor bukkanunk rájuk.

A legrégebbi ismert eset egy svéd madármegfigyelőé, aki 1959-ben madárhangokat vett fel magnóra. És amikor visszahallgatta, beszélgetésfoszlányok is voltak a szalagon. Abban biztos volt, hogy egyedül készítette a felvételeket, így aztán az elkövetkező években kísérletezni kezdett, és meglepő mennyiségű megmagyarázhatatlan hanggal találkozott a szalagjain. Az idő múlásával a magnók és a szalagok egyre jobbak lettek, egyre többet értett meg a beszélgetésekből.
A hangok olyasmire válaszoltak, amit ő kérdezni gondolt, néha a nevén szólították. Aztán már beszélgetni is tudott a szellemekkel, feltette a kérdéseit, és a szalagról visszahallgatta a választ. Meg volt róla győződve, hogy a mágneses szalagok remek eszközei annak, hogy a holtakkal kommunikálhassunk, így fölfedezéseit 1963-ban közzé is tette.

Noha még ma sem tudjuk hogyan, a lények hangját a szalag rögzíti, és hallhatjuk is, de csak olyankor, ha lejátsszuk a szalagot. Bármilyen szalagos-kazettás magnó megfelel az EVP rögzítés céljára, csak jó, ha tökéletesen új szalagot használunk minden egyes alkalommal, ne is legyen kétség, hátha csak valami rosszul letörölt beszélgetésfoszlány az, amit hallunk.
A kutatók azt is javasolják, próbálkozzunk „fehér”, monoton, de nem zavaró alapzaj rögzítésével. Éles füllel kell az ilyet visszahallgatni, mert vannak olyan szellemhangok, amelyek elég erősek, de a legtöbbjük belemosódik az alapzajba.
Ne add fel a próbálkozást, ha elsőre nem sikerül valami titokzatos hangot rögzítened. A szellemek csak azt várják, valaki végre meghallgassa őket, jelentkezni fognak.

( http://www.noiportal.hu/main/npnews-1940.html )

Szellemidézés 1.

Szellemidézés, asztaltáncoltatás, szeánsz. Idejét múlt módszerei annak, hogy kapcsolatba lépj a másvilággal. Az EVP a szellemidézés modern módszere. Bár nálunk – szakértők híján – maximum a Fehér zaj című amerikai film kapcsán találkozhattál a témával (egy férfinak halott felesége üzen elektromos berendezéseken keresztül), Amerikában már komoly múltra tekint vissza. Az Elektronikus Hang Jelenség (Electronic Voice Pheno menon, röviden EVP) az a folyamat, aminek révén a halottak hang és kép útján kommunikálnak az élőkkel, a modern elektronikus eszközök statikus és fehér zaján keresztül – így szól a hivatalos definíció. Vagyis az elektromos készülékek (videó, magnó, CD-lejátszó) búgó, sistergő alapzaján keresztül egyesek képesek emberi beszédet kihallani. Képzeld el, hogy a tévében vége az adásnak, és épp a „hangyák háborúját" nézed, amikor emberi hang üti meg a füledet... Mindez hogyan lehetséges? Az emberi beszédhang és a jellemvonások személyiségi jegyek, amik addig kötődnek az emberhez, míg az energiája sugárzik. Egyes felfogások szerint azonban a halottaknak is van energiájuk, és ezt kihasználva a híradástechnikai berendezések statikus zaján keresztül próbálnak meg érintkezésbe lépni velünk. Vagyis ők alakítják a hangokat beszéddé. Így történt ez egy amerikai édesanya esetében, akinek lánya 2001. december 23-án fiatalon meghalt. Öt hónappal a halála után azonban az unokahúga meghallotta a számítógépen keresztül, amint a halott lány azt kérdezi „Hol van anyu?". És az édesanyának állítólag azóta sikerült felvennie a kapcsolatot a lányával. Csaknem hétmilliárd audio- és videofelvevő készülék működik az otthonokban szerte a világon, és ezek mindegyike portálnak minősül e folyamatban. Az ily módon érkezett „üzenetek" arra késztetnek minket, hogy az életre és halálra vonatkozó alapvető fogalmainkat megkérdőjelezzük.

Szellemidézés 2.

A szellemidézéssel foglalkozó emberek azt állítják: bizonyos gyakorlatok elvégzésével a szellemvilág  egyes tagjait tudják megkérdezni, és ez által jutnak számukra fontos információkhoz, pl. a jövőre vonatkozóan.

Az elvégzendő gyakorlatok igen sokfélék lehetnek. Egy részük különféle segédeszközöket  használ, melyeket gondosan kell elkészíteni és kezelni. Ilyen lehet, pl. egy megfelelő asztal,  melyre a résztvevők kezüket helyezik és az asztal bizonyos billegése által, jönnek az üzenetek (asztaltáncoltatás)  vagy egy inga,  melynek lengései jeleznek valamit. Közös ezekben az eszközökben, hogy mindegyiket igen kis erők  mozgásra bírják, így egyrészt fennállhat a csalás (akár a nem tudatos önámítás) lehetősége is, de inkább azért van szükség ezekre az eszközökre, mert csatornát teremtenek a szellemi és az anyagvilág között: a szellemi lény kis hatását erősítik fel jól érzékelhető szintre. Normál körülmények között ugyanis a szellemi lények egyáltalán nem, vagy csak nagyon kismértékben hatnak az anyagra, de ha pl. egy billegő asztal körüli emberek szellemileg kitárulkoznak, az ő kézremegésük kicsi befolyásolásával már billegésre késztethető az asztal, és így jól felismerhetőek lesznek az üzenetek. Maguk az emberek esetleg észre sem veszik, hogy valójában az ő kezük okozza a mozgást, mert amikor várakozó lelkülettel odaültek az asztalhoz és elfogadták, hogy itt szellemek fognak válaszolni nekik, kaput nyitottak arra, hogy őket a szellemvilág befolyása alá vonja és kezük remegését már nem az ő tudatuk vezérli. Ilyenkor döbbenten tapasztalják, hogy ``Mozog az asztal, pedig nem is mi mozgatjuk!''

Természetesen nem állítjuk, hogy minden esetben biztosan ez történik, de annyi bizonyos: a kis erőhatásra elmozduló tárgyak szinte minden esetben szükségesek a kezdő spiritisztáknak, mert másképp nem hat rájuk a szellemvilág. A csalásokat leszámítva erre nyilván azért van szükség, mert másképp észrevehetetlen lenne a szellemlények hatása.

A ``haladó'' szellemidézőknél, ``médiumoknál'' más a helyzet. Nekik már nincs feltétlen szükségük segédeszközre, legfeljebb az összejövetel (``szeánsz'')  elején, hogy ráhangolódjanak a szellemvilágra. Ez a ráhangolódás is sokféleképp történhet: lehet az előbb említett asztaltáncoltatás, varázsszavak  elmondása, zene  vagy fényhatások  megtapasztalása, kábítószer fogyasztás,  rituális tánc  (pl. a sámánoknál).  A ráhangolódás után a médium  közvetlen csatornája, szócsöve lesz ``valakinek'', aki válaszolgat a szellemvilágból. Ezek a válaszok lehetnek szóbeliek, ekkor a médiummal közvetlenül lehet beszélgetni, és õ a ``szellem'' nevében válaszolgat, de lehetnek egyéb jelenségek is, mint pl. csak egy adott médium jelenlétében jelentkező kopogó hang.  Az is előfordul, hogy a médium ún. automatikus írással  rögzíti a szellemvilágból érkező üzeneteket, azaz csak írja, amit ``diktálnak'' neki, sokszor félig öntudatlan állapotban, azaz írás közben maga sem tudja mit ír, csak ha utólag elolvassa.

Megjegyzendő, hogy a médiumok estében komolyan fennáll a tudatos csalás  lehetősége, mivel a sok pénzhez juthatnak ``produkciójukkal''. A múlt században, pl. élt egy lány testvérpár, akik híres médiumok voltak, mert jelenlétükben minden alkalommal ``kopogtató szellemek''  válaszolgattak. Sokan vizsgálták is a jelenséget, és semmiféle magyarázatot nem láttak (pl. nem volt mozdítható fadarab vagy egyéb, kopogásra alkalmas eszköz az asztal alján). Sokévnyi tevékenység után azonban maguk a médiumok ismerték be: kis koruk óta gyakorolták a lábujjal kopogást, amiben igen megerősödött a nagy lábujjuk, és ezzel tudtak kopogni anélkül, hogy testük más része egy kicsit is megmozdult volna. Bár ebben az esetben csalásról volt szó, tevékenységük így is elég káros volt: egyrészt az emberek becsapásával szereztek pénzt és hírnevet maguknak, másrészt sokakat vittek a spiritizmus irányába, és feltehetően sok ember részben az õ hatásukra került spiritiszta körökbe, ahol azután valóban szellemlényekkel vette fel a kapcsolatot.

A médiumok nagy része azonban azt vallja: valóban a szellemvilággal  áll kapcsolatban, és bizonyos esetekben olyan információkat mondanak el, melyeket emberi ésszel nem tudhattak meg sehonnan sem. A médiumokat  a szellemvilággal  való érintkezés az esetek többségében nagyon kifárasztja, a résztvevőkön sokszor az értelmetlen félelem  és depresszió  uralkodik el, esetleg nem is feltétlenül a szeánszon, hanem utána. Előbbiről a spiritiszta könyvek egyértelműen beszámolnak, utóbbira pedig saját ismeretségi körünkből is tudunk példát mondani.

Egy magyar főiskolán néhány diák és tanár spiritiszta kört alakított, javarészt a puszta kíváncsiságtól vezérelve. A szeánszok  asztaltáncoltatással  kezdődtek, majd amikor ebben gyakorlatot szereztek, kérték a szellemlényeket, lépjenek be valamelyikükbe, hogy az médiummá váljon. Ez meg is történt, és ezután az egyik tagon depresszió és szinte állandó félelem uralkodott el, pl. csak felkapcsolt lámpa mellett tudott aludni, mert a sötétségtől rettegett. 

( http://www.fizika.sze.hu/~horvatha/Hagiosz/tevtan/node12.html )

Quai tábla

Izgalmas, de egyben veszélyes kapcsolatteremtési mód a szellemvilággal. Fokozott koncentrációt igényel.

-         legalább 2 személynek kell jelen lennie

-         általában éjszaka használják, mert ilyenkor kevesebb a zavaró tényező

-         egymással szemben kell leülni, a térdek lehetőleg érjenek össze, a tábla az öletekben legyen

-         az ujjakat a mutatóra ( planchettere ) kell tenni, mozgatni kell

-         lehetőleg értelmes, egyszerű kérdéseket kell feltenni

-         a válaszokban nem lehet 100%ig megbízni

-         fontos dolog az udvariasság és a türelem

-         fizikai jeleket semmiképpen sem szabad kérni ( pl. adjon valamilyen jelet a szellem, hogy ott tartózkodik ), mert annak akár nagyon rossz következményei is lehetnek

-         ha a szellemidézés befejeződik, le kell zárni a táblát

( http://www.ezoterikus.hu/hir.php?id=540 )