Mielőtt elolvasnád, elmondok néhány dolgot! Azért, mert ez egyes szám első személyben van leírva, nem kapcsolatos az oldal szerkesztőjével! Azért tettem fel ide, hogy mindenki tudjon róla, de EZ NEM AZ ÉN TÖRTÉNETEM!

"Barátnőmmel és két barátommal a Nyugati mellett, a Patkó sörözőben
beszélgettünk, majd éjfél körül indultunk bulizni a Bahnhof-ba, ami a
pályaudvar másik oldalán van. Időközben barátnőm valami csajtól
kapott,
félreérthető SMS-en megsértődött, bevágta a néma durcát, amire
útközben
valahol a Nyugati aluljáróban ráuntam, és közöltem, hogy akkorén
elmegyek haza. Elköszöntem tőle és a két havertól, majd elidultam
fölfelé a lépcsőn. Mire fölértem, már csöngött is a mobilom, haverom
hívott, hogy ne legyek már ilyen, beszéljük inkább meg, és menjek
bulizni, stb. Végül is elindultam visszafelé. Leértem a lépcsőn,
indultam keresztül az aluljárón. Ők valahol a legvégén, a lépcsők
aljánál jártak már, míg én az aluljáró közepén elhaladtam egy kb. 15
fős
cigánybanda mellett. Azok elkezdtek méregetni, majd kötekedni
kezdtek.
Először a szokásos "mit nézel köcsög, gyere ide szétbaszlak"
kategóriájú
beszólogatások mentek, aztán elkezdtek keménykedni. Én
hátranéztem, mire
hárman-négyen utánam eredtek. Egyikük ledobta a dzsekijét és kést
vett
elő. Haverjaim látták, hogy balhé van, egyből indultak vissza, hogy
mellém álljanak, mégse legyek teljesen egyedül 15 cigánnyal szemben.
Amelyik először megindult, újból fenyegetőzött valamit, de ekkor már
az
egész banda jött felém. Éreztem, hogy itt most kurva nagy balhé lesz,
elkerülni már nem tudom, úgyhogy gondoltam, ideje kicsit kiegyenlíteni
az erőviszonyokat. Engedéllyel tartott fegyver elő, csőre húztam, és
közöltem, hogy nem akarok balhét, úgyhogy ne jöjjenek közelebb.
Hátra
arc, és felejtsük el egymást. Először megijedtek talán, vagy legalábbis
megtorpantak, gondolom, nincsenek hozzászokva, hogy akibe
belekötnek,
fegyvert fogjon rájuk. Valóbannem akartam balhét, így elkezdtem
hátrálni, közben rájuk tarva a fegyvert. Barátaim látták hogy ez már
nem
egy hétköznapi balhé, amikor meglátták a pisztolyt a kezemben,
érezték,
hogy itt ők már nem sokat nyomnak a latban, vagy vissza tudom tartani
őket és lelépünk, vagy nem, de akkor végünk. Barátnőmnek közben
sikerült
elmenekülnie, így hárman maradtunk. Hirtelen megint felbátorodtak a
cigányok, látván, hogy tényleg nem akaroklőni, újra megindultak felénk.
Azt hitték nem merek lőni, a legnagyobb hangú - mint később
megtudtam, a
neve Puporka Richárd - folyamatosan óbégatott:
- Na mi van, geci, há' ilyen kemény csávó vagy, há' lőjé' le, gyere,
lőjé' le, te köcsög, szétbasszuk a fejedet is, te buzi, ide, ide
lőjé'bazmeg! - és hasonlók.

Ekkor már tudtam, hogy puszta fenyegetéssel nem tudom megállítani
őket.
Már vagy harminc métert hátráltam, ők meg követtek, próbáltak
cigánymódra körbevenni. Utoljára szóltam, hogy álljanak meg, mire az
egyik, aki a legközelebb volt, hirtelen felém rontott. Abban a
pillanatban lőttem. A csávó kb. két métert repült, összeesett. Ebben a
pillanatban azegész banda egyszerre rontott nekem. Kettőt még
sikerült
leszednem, de kiürült a tár. Eldobtam a pisztolyt, és próbáltam még
védeni magam. Az egyiket még sikerült alaposan megrúgni, de többre
már
nem volt lehetőségem, csak azt éreztem, hogy nincs már alattam a
lábam.
A földre kerültem, tudtam hogy esélytelen már a küzdelem. A fejemet
próbáltam védeni, mint a képeken is látszik, nem túl sok sikerrel. A
földön fekve kb nyolcan rugdostak össze, többször fejbe illetve bordán
rúgtak, vascsővel ütöttek, lényegében ahol értek. Ez szerencsére nem
tartott sokáig, csak amíg barátaim oda nem értek, ők szedték le rólam
a
cigányokat. A rugdosás közben kicsúszott a farzsebemből a szolgálati
igazolványom, és a fényképes felülettel, jelvénnyel fölfelényitva esett
a földre. Ekkor hirtelen meghátráltak a romák, elkezdtek óbégatni,
hogy
"Rendőr vagy te geci? Há' mocskos zsaru vagy te köcsög?" Míg a saját
sérültjeikre figyeltek, én föltápászkodtam, közben ketten újra nekem
támadtak, de két barátom közénk állt, és elkezdtek rángatni, hogy
addig
tűnjünk el innen, amíg lehet. A pillanatnyi esélyt kihasználva
megléptünk az aluljáróból. A pályaudvar mögé érve próbáltuk felfogni,
hogy mi is történt, de tudtuk, hogy ezek pillanatokon belül itt lesznek
fönt,és akkor nekünk végünk van. Épp akkor fordult be a sarkon egy
rendőrautó, azt hittük, hozzánk jön. De nem. Elmentek mellettünk.
Mondtam a srácoknak, nem tudom mi lesz, de bármi legyen is, én
szólok a
rendőröknek, mielőtt még ezek fölérnek. El is indultam a járőrkocsi
felé, ami közben alaposan eltávolodott tőlünk. De már nem volt időm
elérni, jöttek fölfelé a cigányok. Kurva sokan! Na, mondom, itt most
végünk van, itt döglünk meg mindhárman... Odaálltam
haverjaim mellé, most már jöjjön, aminek jönnie kell. 10-15 cigánnyal
szemben nem sok esélyünk van, de legalább felvesszük a
kesztyűt.Vártuk,
hogy nekünk jönnek. És nem! Megálltak. Nem értettük mi van, amikor
egyszerre kilépett közülük és elindult felénk három férfi.Az lepett meg,
hogy ezeket még lent nem láttam, nem is cigányok voltak. Kiderült,hogy
civil ruhás rendőrök, akik épp erre jártak. Hallották a lövéseket, és
azért rohantak oda. Megkezdődött az intézkedés, előkerült a
járőrautó,
megjöttek az akciósok is, a banda és közénk álltak, a civil ruhások
pedig elkezdték kérdezgetni, hogy mi is történt tulajdonképpen. Mi
próbáltuk elmondani a történteket. Amikor megkérdezték, hogy hol a
fegyverem, mondtam, hogy nem tudom, amikor kiürült, a földre dobtam,
azóta nemláttam, nem tudom hová lett. Ezt csak az hallotta, akivel
beszélgettem, akik a bandára figyeltek, nem. Egyszer csak rohant föl
az
aluljáróból két cigány, akik addig még lent voltak, és az egyiknek ott a
kezében a pisztolyom! A rendőrök nem tudták, hogy milyen fegyver az,
kié, töltve van-e, stb, egyszerre kaptak mind a fegyvereik után, csőre
rántották, és üvöltöttek a cigányra, hogy azonnal dobja el. Na, az
persze megijedt, hogy ezek menten lelövik, el is dobta a pisztolyt nagy
méltatlankodva. Rohantak oda a rendőrök, hogy elfogják őket, mire az
egyik, már lefogott haverjuk egyszerre a köztünk álló rendőröknek
rontott, alig tudták lefogni. Ekkor mondták a zsaruk, hogy így nem
igazán tudjuk tisztázni a helyzetet, úgyhogy majd bent, az örsön
folytatjuk. Minket az egyik irányba, a bandát a másik irányba vezették
el, majd a Nyugati rendőrörsön lettünk előállítva. Mi hárman, a 15
cigányból pedig érdekes módon csak ketten... A nyomozók
megkérdezték a
Westend biztonsági őreit is, akik alig ötven méterre voltak, hogy mit
láttak, mire azok elmondták, hogy semmit, csak valami durrogást
hallottak, de nem is figyeltek rá.

Bent kikérdeztek minket, hogy mi is történt az aluljáróban. Felvették
az adatokat, majd közölték, hogy hívnak hozzám egy mentőt, mert meg
kell
nézetni a fejemet, elég szarul nézek ki. Hamarosan meg is jött. Engem
bilincsbe verve, vezetőszíjon, rendőri kisérettel vittek be a
Balesetibe, ahol megcsinálták a vizsgálatokat, leápolták az arcomat,
megröntgenezték a fejemet, aztán megállapították, hogy élek... Az
orvosok elmondták, hogy nagyon szerencsés vagyok, mert már több
fiatalt
hoztak be hozzájuk, akiket ez a banda megtámadott, egyikük például
hetekig lebegett élet és halál között az intenzív osztályon, úgy
összeszurkálták. Végül megállapították, hogy nagyon súlyos bajom
nincsen, de a jobb szemem látóidege megsérült, és ez valószínűleg
örök
életemre így marad. Ha még egyszer megütik ezt a szemem, meg is
vakulhatok.

Barátaimat már hajnalban kiengedték, őket tanúként hallgatták ki,
engem
pedig gyanúsítottként, rabszállítóval, megbilincselve vittek be a VI.
kerületi kapitányságra, ahol csoportosan elkövetett garázdaság, testi
sértés és fegyverrel való visszaélés megalapozott gyanújával vettek
előzetes letartóztatásba. A cigányok ellen pusztán garázdasággyanúja
miatt indul eljárás, még könnyű testi sértés miatt sem, ugyanis a
szétrúgott arcomra, bevérzett szememre közölték, hogy 8 napon belül
gyógyuló sérülés... Csoportosan elkövetett gyilkossági kísérlet?
Ugyan...
Az éjszaka további részét az előállítóban töltöttem, egy széken ülve,
bár a rendőrök mind baromi rendesek voltak, miután megtudták mi
történt,
egy emberként álltak ki mellettem. Sajnos ők nem sokat tehettek az
érdekemben, de jó volt tudni, hogy legalább hisznek nekünk. Másnap
10
óra körül került sor a kihallgatásra.

Vallomástételemet követően rabosításra vittek, tenyér- és
ujjlenyomatot
vettek, majd fényképes nyilvántartásba kerültem rabszámmal a
nyakamban,
mint valami köztörvényes bűnöző. Ezt követően aláíratták velem a
jegyzőkönyvet és a lefoglalási határozatot, miszerint
tudomásulveszem,
hogy a vizsgálati időszakra a a fegyveremet és a helyszínelés során az
aluljáróban talált töltényhüvelyeket bizonyítékként lefoglalják, és
szinte mellékesen jegyezték meg, hogy mivel gyanúsított vagyok, az
ügyben, az adataimat "sajnos" nem tudják zártan kezelni. Így a
nevemtől
kezdve a címemen át az összes adatomhoz hozzáférhetnek az ügy
többi
szereplői, és azok ügyvédjei. Vagyis magyarán menjek haza nyugodtan
fegyver nélkül, és bízzak benne, hogy álmomban nem vágják át a
torkomat,
de csak azért mert az "ritkán fordul elő." Végül, miután mindenen
túlvoltunk, 24 órás előzetes letartóztatás után kiengedtek, érdekes
módon egyszerre a két letartóztatott cigánnyal, akiket már a
kapitányság
előtt várt a fél banda, akiket azóta sem tudom, miért nem állítottak elő
velünk együtt. Még időben jeleztem a rendőröknek, hogy egyáltalán
semmi
garanciát nem látok rá, hogy ha egyszerre engednek ki minket a két
kapun, nem fog megismétlődni az egész a rendőrség előtt is, úgyhogy
végül kaptam magam mellé egy rendőrt, aki kikisért az épületből, hátha
így nem lesz balhé. Ennyit tudtak tenni a béke érdekében,köszönjük. A
15
fős banda, amely ránk támadt, azóta is szabadlábon van, ottdekkolnak
a
Nyugati aluljáróban, és nyilván továbbra sem fogják vissza magukat,
pedig a rendőrök elmondása alapján lopástól a testi sértésen át a
rablásig minden miatt voltak már előállítva. De hát ez Magyarország,
ahol nem ők a bűnözők, hanem én és a barátaim, akiknek volt pofájuk
megvédeni magukat 15 cigánnyal szemben. Az ügy érdekessége, hogy
a
cigányok kihallgatásuk során említettek azt hazudták, hogy ők a
sértettek, akikre én ok nélkül fegyverrel rájuk támadtam, miközben azt
kiabáltam, hogy "meghaltokbüdös cigányok". Így az ügyet a
továbbiakban
rasszista indokkal elkövetett fegyveres támadásként kezelik. A
konzekvenciát szerintem mindenki vonja le maga: ez Budapest, ez
Magyarország, ez a jogrendszerünk, ebben élünk.

Mivel az ügy sajtónyilvánosság elé kerülésére gyakorlatilag semmi
esély, kérem a kedves Olvasókat, terjesszék ezt a cikket e-mailben és
online fórumokon. A Nyugati aluljáróban pedig csak páncélautóval
közlekedjetek sötétedés után, mert a jelek szerint már a fegyver, a
küzdősportos múlt és a polgárőr-igazolvány sem nyújt elég védelmet,
ha
néhány szegény, kirekesztett cigányember nekikeseredik a sorsnak."