Ninive Királya

1889. április 20.-án született Adolf Hitler, a KOS jegyében, de közel a Bika jegyéhez. Szinte tökéletes az analógia sorsa és birodalmának veszte és Asszíria között. A III. Birodalom Asszíriának, Babiloni birodalom Oroszországnak, Egyiptom Franciaországnak, Urartu Angliának, Perzsia pedig az USA-nak felel meg. A zsidók mind a két történetben a saját szerepüket játsszák. Berlin az új Ninive, amit épp úgy lerombolnak, mint annak idején az asszírok fővárosát. A Führer ösztönösen vonzódott is az asszírokhoz, akiket helyesen árja népnek is tartott. Valóban indoeurópai nép - leszármazottaik a kurdok, azok, akiken Anglia a terrorbombázás taktikáját kipróbálta. Mikor ilyen kísérteties analógiát látunk, éreznünk kell, hogy az, ami történt végzetszerű volt. Ahogy Asszíriát, Babilon, Perzsia és Urartu pusztította el, úgy pusztította el a III. Birodalmat Oroszország, Anglia és az USA. Ahogy az asszír ellenes koalíciónak sikerült mindenkit rávenni Ninive elleni támadásra, ugyan úgy sikerült ez a szövetségeseknek. Ahogy asszírok is kénytelenek voltak deportálni a zsidókat, az első babiloni fogság idején, úgy a németek is kénytelenek voltak ugyan ezt tenni

Történelmi távlatból persze könnyű felismerni az analógiát, és igen figyelemre méltó, hogy Hitler erre ráérzett a történések idején. Vonzódása az ősi sumér-babiloni, asszír misztikához jelzi, hogy olyan szellem volt, aki tudatában is volt ennek a magasabb dimenziónak. A csillagjósai még azt is megmondták neki, hogy a partraszállás Normanndiában lesz, de nem mert, hallgatni rájuk. Az ellene elkövetett sikertelen 1944. július 20.-ai merénylet megerősítette abban a hitében, hogy a sors erői védelmezik, ez így is volt, de a végzete nem a győzelem volt, hanem a bukás, még pedig saját hibái miatt. Ez a bukás az 56. születésnapján teljesedett be rajta, a végzetes 5 és 6, az ötágú és hatágú csillag legyőzte, megkezdődött az Új-Ninive, Berlin ostroma. Nincs új a nap alatt, gondolná az ember, de valójában kétszer ugyan abba a folyóba nem lehet belelépni. Hitler és a III. Birodalom bár elbukott, mégis nagyon fontos szerepet játszott a történésekben.

Annak idején Asszíria felemelkedése miatt torpant meg a Babiloni birodalom - amely nem sokkal élte túl vetélytársát. Hitler idején az első világháborúban legyőzött és kifosztott Németország állította meg Oroszország terjeszkedését és a Kommunizmus terjedését is. Ez olyan tett, amiért az emberiség hálás lehet a németeknek, személy szerint Hitlernek is. Igen, ugyanis a demokráciák egészen jól megvoltak az oroszokkal, hagyták, hogy a fél világot leigázzák, pedig lehetőségük lett volna, hogy a ruszkikat már 1945-ben visszazavarják. A perzsák legalább legyőzték később Babilont is, az amerikaiak ezzel szemben hagyták, hogy azt tegye az orosz, amit csak akar. Ha nincs Hitler, akkor az NSDAP egyike a kicsiny német nacionalista és szocialista pártoknak, nincs olyan erő, amely összefogja ezeket és nincs, aki útjába áll a német kommunistáknak. Belegondolni is szörnyű mi lett volna a világgal, ha a kommunizmus jut hatalomra Németországban és a német tudás és az orosz embertömeg, és nyersanyag készletek Sztálin kezében összpontosulnak. Ennek a megakadályozása történelmi jelentőségű tett volt, ami önmagában is becsülendő teljesítmény. Az ezt nem befolyásolja, hogy végül Németország is elbukott, mint Asszíria, hogy Berlin is elesett, mint Ninive. A világot fenyegető másik veszélyt, a globális világrend kialakulását nem akadályozhatta meg Hitler. Sztálin megállíthatta, de az angolokat és amerikaiakat egyszerre nem győzhette le. Nem volt ez a része a karmájának, mint ahogy az sem, hogy megteremtse az igazságos kormányzást. Meg kellett állítania a kommunizmust és bár ő szerette volna megállítani, megfékezni a cionista-kapitalista rendet is, erre egyszerre nem volt ereje. A globalista világ összeomlása még a jövő része, és a mi karmánk, küldetésünk, hogy igazságos kormányzást tudjunk megteremteni, nem csak rövid ideig egy-egy kivételes személyiség révén, hanem tartósan.

A III. Birodalom, miként Asszíria sem, nem volt az igazságos kormányzás megtestesülése. Hitler feladatának teljesítése során számtalan hibát vétett, és bűnöket is elkövetett. Ezek nagyobb részét a német nép, és a szövetségesei ellen követte el. Ahogy Asszíria is arra kényszerült, hogy az egész akkori világra, beleértve Asszíriára is igényt tartó zsidóságot babiloni fogságba hurcolja, Hitlernek is ugyan ezt kellett tennie. Saját tapasztalatainkból is tudjuk, milyen agresszívan lép fel a zsidóság a népi, nemzeti erőkkel szemben, milyen arrogáns, és milyen destruktív erő. Ezért természetesen nem a zsidó kisemberek a felelősek, hanem a cionista hangadók. Annak idején az asszírok csak a papi kasztot hurcolták el, helyükbe léptek azonban a rabbik, a tanítók, akik ráadásul sokkal kevesebbet is tudtak, mint a Babiloni papság. Hitlernek ráadásul számolnia kellett egy erős titkos hadsereggel is, a zsidó védelmi ligával. A kor viszonyai között elkerülhetetlen volt, hogy ártatlanok szenvedjenek mások bűnéért, de más nemzetek sem tudták ezt a sorsot elkerülni. A zsidóságot, zsidó közösséget pedig nem is alaptalanul Hitler felelősnek tartotta a kommunista mozgalomért, és a kommunisták aknamunkáját pedig Németország első világháborús vereségéért. Egy igazságos kormányzásban nem fordulhatna elő, hogy mások szenvedjenek mások bűnért. Hitler olyanok kezébe adott hatalmat (Hans Frank és Arthur SEYSS-INQUART például), akik iszonytató bűnöket követtek el mind keresztények, mind pedig zsidók ellen. Igazságos kormányzást nem is lehet faji felsőbbrendűséget hirdető eszmékre alapozni. Hitler nem tudta megérteni, mit is jelent az emberfeletti ember eszméje, ez olyan karma, ami ránk maradt. Nekünk kell mindazt, amire ő nem lehetett képes megharcolnunk. Igen, Hitlernek meg volt a maga karmája, a saját harca és nekünk is meg van a sajátunk, a mi harcunk.

Ennek a harcnak az is a része, hogy reálisan értékeljük az új Ninive bukását, Hitler szerepét a világtörténelemben. A veszteseknek az a sorsa, különösen az egyszemélyi felelősöknek, hogy a győztesek által átírt meghamisított történelemben befeketítik. Nehéz kimondani, mert izzó gyűlöletet vált ki az igazság, de Hitler történelmi szerepét csak pozitívan értékelheti az, akinek az életéből 30 évet a szocialista rend lopott el, és 15-éve pedig olyan rendben kénytelen élni - a globalizálódó világban, melyben mi vagyunk az elnyomottak és a legkevésbé egyenlők. 6-7 milliárd ember sorsa azonban fontosabb, mint tíz egynéhány millió érzékenysége. Minden történelmi személyiségre igaz, hogy hibáiból, bűneiből tanulnunk kell, és el kell ismernünk a pozitív hatásait is. Csak ez törheti meg az ördögi kört, csak akkor remélhetjük, hogy a történelem nem ismétli meg önmagát. Ez pedig mindenkinek az érdeke.